Ahogy nyolcvan éve, most is vannak, akik őrzik a lángot Kárpátalján – sőt, fejlesztések is indulnak!

Egy 1946-os szovjet összeírás a világháború, megszállások, holokauszt és málenkij robot tépázta Kárpátalján mindössze 66 ezer embert talált, aki magyarnak merte-akarta vallani magát; harmadánál is kevesebbet, mint öt évvel korábban. De még innen is volt felállás: a szovjet rendszerben a magyarság dacolt az asszimilációval, kibekkelte az orosz és ukrán betelepítési hullámok miatti térvesztést, megőrizte identitását, s mintegy 150 ezer fővel vágott neki az új évezrednek. 

Van tehát hagyománya a túlélésnek, az összetartásnak errefelé. Biró Tibor szállodatulajdonos lapunk megkeresésére úgy becsüli, napjainkban alig 70 ezer magyar maradt a régióban. A háború, a sorozás miatti félelem, a szegénység és a magyarellenes intézkedések miatt sokan keresik másutt a boldogulásukat: Magyarországon vagy még nyugatabbra. A biztonságos Kárpátalján pedig soha nem látott méreteket öltött a belső-ukrajnaiak betelepülése – vagyis ha puhább formában is, a történelem ismétlődni látszik. Biró lapunknak elmondja: szülőfalujában, a Beregszász környéki Makkosjánosiban a házak 40 százaléka eladó, a kiköltöző magyarok ingatlanjai hamar gazdára találnak. 

Ám ahogy nyolcvan éve, most is vannak, akik őrzik a lángot. Biró Tibor Makkosjánosiban és Beregszászon is üzemeltet egy szállodát és éttermet is magában foglaló egységet, családi vállalkozásaiban harminckét embernek ad munkát – a koronavírus-járvány és a háború előtt száznál is többnek adott. „A kemény mag maradt velünk, de nagy kihívás a munkaerőhiány.” A dolgozók nagy része inkább elhagyta az országot a konfliktus kitörésekor, s bár Biró korábban ragaszkodott a magyar vagy magyarul tudó munkaerőhöz, mára ezt fel kellett adnia. Most két adminisztrátora is van Luhanszk és Doneck környékéről, és van egy belső-ukrajnai konyhasegédje is. „Az emberek pozitívan állnak hozzájuk, aki nem tud ukránul, tanul egy kicsit tőlük, s ők is tanulnak magyarul. Most amikor bementem, az egyik adminisztrátor már »jó napot!«-tal köszönt. Ezek kis dolgok, de számítanak.” 

Biró Tibor nemcsak kitart, megy is előre: a makkosjánosi, nagyobbik egységet most egészítették ki egy jókora, fűtött kültéri medencével, közben felújítási munkálatok is zajlanak a konferenciatermeket tartalmazó, pótágyastul több mint kétszáz fő befogadására alkalmas komplexumon. „Próbálunk nem azon gyötrődni mindennap, hogy mi történik az országgal, a nagyvilággal, helyette dolgozunk” – szögezi le. Ő hamarosan betölti a hatvanötöt, így besorozástól nem kell tartania, de természetesen a kollégákért aggódik. „Megértem azt is, aki elment: mi nem tudunk százszázalékos biztonságot garantálni” – fogalmaz, hozzátéve: ezzel együtt fontos, hogy az ember ne felejtse el, honnan jött. 

A vendégkör is átalakult: korábban a magyarországiakra összpontosítottak, most sűrűn érkeznek belső-ukrajnai csoportok, amelyek tagjait baptisták nyaraltatnak nyugati adományokból, és pszichológiai jellegű foglalkozásokat, imaalkalmakat is szerveznek nekik. „Hálásak, és általában kellemesen csalódnak, mert szeretetet, elfogadást találnak a magyarok körében” – jegyzi meg. 

A több lábon állás és a vállalkozó szellem a megmaradás kulcsa – vallja a határ menti Váriban élő Gál Ferenc. A huszonhat éves férfi Beregszászon tornatanár, rendezvényfotós, emellett két éve augusztusban a városban cipőboltot nyitott. Korábban Váriban volt tornatanár, és futballiskolát üzemeltetett gyerekeknek, amit a covidjárvány és a háború tönkretett. „Aki tud, keresse meg azt a piaci rést, ahol tud vállalkozni. Ha valaki három éve azt mondja nekem, hogy cipőboltom lesz, kinevetem” – példálózik. Ő is megértő azonban azokkal, akik külföldre mentek, vagy kivárják a vihar elültét. Úgy véli egyébként, a kárpátaljai emberekben erős a vállalkozó szellem és a kitartás; „ha kidobnak az ajtón, bemászunk az ablakon, én ezt látom a magam környezetében is” – teszi hozzá. 

„Sokan alig várják, hogy véget érjen a háború, megnyíljon a határ, és hazajöhessenek” – mondja Lődár Jenő, Batár község görögkatolikus papja, a rászoruló gyerekeket segítő Szent Margit-program vezetője. Tud olyanról, aki nagycsaládosként felmentést kapott volna a katonai szolgálat alól, ám hazatérve nem talált munkát, így kénytelen volt visszamenni nyugatra, a család azonban maradt, kitart. Batárban óvoda és iskola is működik, jövőre is lesz magyar nyelvű oktatás, sikerült első osztályt indítani. 

 – fogalmaz. A pap szerint az is reményt adhat, hogy az ukrán kormány pedzegeti a kettős állampolgárság legalizálását. Figyelembe véve, hogy korábban éppen emiatt kelt ki a kárpátaljai magyarok és a magyar kormány ellen Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, ez nagy változás lenne.

Nyitókép: Mandiner-archív